Szombati Doris vagyok, két gyerek anyukája, és a Due Cuori története igazából velük kezdődött. A név olaszul annyit jelent: „két szív”. Sofi és Domi miatt kapta ezt a nevet, mert nélkülük valószínűleg sosem lett volna belőle több, mint egy hobbi.

Nem azért kezdtem el fotózni, mert gyerekkorom óta ez volt az álmom. Egyszerűen szerettem volna szép képeket készíteni azokról, akiket szeretek. Aztán valahol útközben azon kaptam magam, hogy más családok, párok és történetek is ugyanolyan fontosak lettek számomra.

Sokan izgulnak a fotózás előtt. Attól félnek, hogy feszélyezve érzik majd magukat, nem tudnak pózolni, vagy egyszerűen nem fotogének. Pedig a legtöbb család életében egy átlagos hétköznap sokkal nagyobb kihívás, mint egy fotózás. A reggeli készülődések, az időre érkezés, a „hol van a másik cipő?”, vagy amikor teljesen váratlanul világvége lesz abból, hogy elfogyott a banán.

Ehhez képest a fotózás nálam inkább egy kis megállás. Egy-két óra, amikor nem kell tökéletesnek lenni. Van idő nevetni, beszélgetni, összebújni, és közben születnek azok a képek, amik tényleg rólatok szólnak.

Nincs kínos pózolás, nincs megfelelési kényszer. A legtöbben úgy kezdik, hogy „mi nagyon bénák vagyunk kamera előtt”, a végére pedig általában kiderül, hogy egyáltalán nem.

Én nem a tökéletes pillanatokat keresem. Hanem az igaziakat.

Nálam nem kell tudnod pózolni, és nem kell fotogénnek sem lenned. Elég, ha úgy jössz, ahogy vagy.